Folytatódjon az elmúlt időszak riportsorozata egy meghatározó zenekarral, a Balkán Fanatikkal, akik különleges hangzású produkcióval érkeztek hozzánk a Csongrádi Borfesztivál színpadára. Koncert előtt, az öltözőben beszélgettünk velük a több mint 20 éves zenei pályafutásukról, jövőbeli terveikről.
– A Zenekar ötvözi az elektronikus zenét a balkáni népzene elemeivel, ami semmiképpen nem szokványos.
Megalakulásuk óta eltelt több mint 20 év. Emlékeznek még az első koncertre, amikor a közönség először találkozott ezzel a stílussal?
– Yorgosz Tzortzoglou: Az első megszólalásunk 25 évvel ezelőtt volt, ki emlékszik már arra (nevetés) Vannak egyébként emlékképeim, elég pontosak. Egy Galéria kiállításmegnyitóján játszottunk, ahova egy barátunk hívott el minket. Csángó népdalokat válogattunk össze, amik manapság már túl progresszívnek számítanak. Annak idején, amikor elkezdtük Lepés Gáborral, a társammal, elektronikus hangzásban gondolkodtunk. Akkor még ketten voltunk és rettenetes elektronikai hatásokat próbáltunk elérni. Olyan sandok és hangerők voltak, hogy később jelentkezett a Galéria tulajdonosa, hogy statikusokat kellett hívni utánunk, mert berezonált tőlünk az épület.
– Az elmúlt 20 évben a zeneipar nagyon nagy átalakuláson ment keresztül. Hogyan érzik magukat most így ennyi idő távlatából?
– Benedeczki Sándor: Igyekszünk a népzenét és az elektronikus hangzást tartani, lekövetjük a trendeket, de az alap, a koncepció az megmarad.
– Mi volt a legmeghatározóbb élmény a zenekar életében?
– Bagóczky Lívia: A legnagyobb katarzist talán Kínában éltük át..
– B.S.: Igen, az nagyon jó volt!
– B.L.: Ott egy olyan műsort adtunk elő, ami a szívemhez nagyon közel állt. Döbbenetes és fantasztikus érzés volt, hogy mennyire befogadó volt a közönség, egy teljesen idegen és teljesen más kultúrából érkező zenekar minden rezdülését vették. Számomra nagyon meghatározó és megható élmény volt. Ezen felül személyes megélésem is van ezzel a fellépéssel kapcsolatban, pár perccel a koncert előtt tudtam meg, hogy az egyik gyerekkori barátom meghalt. Énekeltem ott az egyik dalt, aminek Sír a szemem a címe, és közben folytak a könnyeim. Talán nekem ez volt a legnagyobb érzelmi katarzis.
– Y.T.: Ha valaki ezt a koncertet meg szeretné nézni a Művészetek Palotája felrakta a facebook oldalára, müpa2015balkanfanatik néven lehet megtalálni. Ez egy teljes, 2 órás hangzóanyag, amit érdemes visszakeresni.
– B.S.: Kína számomra is meghatározó élmény, de ha itthoni koncertet kellene említenem, akkor pedig a 2012-es A38, akkor volt velünk Copy Con is előszőr. Zseniális koncert volt, több közönségben lévő ember mesélte utána, hogy majdnem elsüllyedt a hajó, olyan hangerővel és lendülettel dübörögtünk. Csak a jó számokat játszottuk. Mindet is, ami nem annyira lakossági és talán nehezebben befogadható.
– Mik a megvalósításra váró tervek a következő húsz évre?
– Y.T.: Mi lesz 2070-ben?
– B.S.: Az utolsó mezőgazdasági betakarítás!
– Y.T.: Így van, és ez nem vicc!
– B.S.: Addig nagyon sok koncertet szeretnénk még végigjátszani.
– B.L.: Nagyon sok koncertet… Én kevésbé működöm jól stúdió körülmények között mert számomra nagyon steril, amikor kint vagyok a színpadon és vannak kölcsönhatások a közönséggel én ott tudok igazán jól működni. Úgyhogy valahogy így, minél több koncertet szeretnénk megélni, minél több emberhez szeretnénk eljuttatni a dalainkat, a mondanivalóját, és szeretnénk megőrizni a magyarság kulturális értékeit, a népzene jelentőségét.
– Y.T.: Annyit szeretnék hozzátenni, hogy ez sokkal szélesebb kör a magyarságnál. Hiszen a balkánság is olyan, ahol beszélhetünk bolgárokról, szerbekről, magyarokról, románokról, ezért is Balkán Fanatik a nevünk. Itt egy nagy közösségről van szó, nem csak magyar dalokról. Ezek a magyar dalok is tulajdonképpen a Kárpát-medencéből erednek.
– Copy Con, te hogy érzed magad ebben a stílusban? Hiszen nem ebben a közegben ismert meg a közönség…
– CP.: Talán nem tudják sokan rólam, de nekem is szívügyem gyerekkorom óta a népzene megőrzése. Szeretem is ezeket a dalokat, attól függetlenül, hogy egy egész más háttérben, más közegben látnak általában az emberek. Alapvetően változatosságot jelent az én zeneiségemben, az életemben. Szólóban énekelek, reggae zenét játszom, a reggae/dance hall stílust képviselem. Már nem előszőr lépek színpadra a Balkán Fanatikkal együtt, ugye a fent említett A38 koncerten már volt közös megszólalásunk. Úgy hozta az élet, hogy most újra csatlakoztam hozzájuk. Ez számomra kihívás, ugyanakkor nagyon jó megélés. Felállok a színpadra, teljesen más féle zene szól, aminek szeretem a tempóját. Hozzáteszem, csak itt, ebben a zenekarban, ezeken a színpadokon, ezekkel az emberekkel szerettem meg. Ezt egy hatalmas ajándéknak élem meg, amiért hálás vagyok. Próbálok energiát tenni a produkciókba és a szórakoztatást még magasabb szintre emelni.
– Van Csongrád városához kötődő emléketek?
– Y.T.: Ha jól emlékszem 2018-ban jártunk már itt, akkor is izgatottan vártuk a koncertet és most is ugyanúgy. Reméljük szeretni fogtok bennünket, egy régi vasutas zenekart, ahol még a sofőr is zenész, mert képzeljétek neki is van saját zenekara, basszus gitáron játszik, csak egyszerűen folyton velünk akar lenni. (nevetés)
Riporter és Szerző: Szabó – Erdélyi Viola
Készítette: Jónás Attila
